Már évek óta vezeti a legnagyobb filmes portál, az IMDb népszerűségi listáját az 1994 -es The Shawshank Redemption (Remény rabjai) amit számtalan mozis oldal, filmes szakértő, illetve kritikus tart ma is a filmtörténelem legjobb filmjének. Az érdem nagyon nagy részben Stephen Kinggé, aki 1982 -ben megjelentette "Különböző évszakok" című könyvét, melyben négy novelláját olvashatta el az olvasóközönség. Ezek közül hármat felkapott Hollywood és filmet készített belőle. A négy mű: The Body, Apt Pupil, The Breathing Method és a Rita Heyworth and Shawshank Redemption. Az utóbbi lett az a film, melyből 12 évvel később, 1994 -ben Frank Darabont (56-os magyar szülők gyermeke) elkészítette a Remény rabjait. A Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével leforgatott börtönös dráma kezdetben nem aratott osztatlan sikert Amerikában, sőt a mozis bemutatók hónapjai még az előállítási költségeket sem fedezték. Később azonban, a házimozis forgalmazás időszakában óriásit változott a helyzet: a nagyközönség megszerette az alkotást és évről évre növekedett népszerűsége szerte a világon. Napjainkban a Remény rabjai minden közvélemény-kutatásban az elsők közt szerepel a legkedveltebb filmek listáján. Kérdés azonban: miért? Mi a film titka?

Első helyen a történetet említeném, mely érdekes, fordulatos, meglepetéseket tartogató és egy óriási csattanóval zárul. A helyszín egy amerikai börtön, mely King sztorijában Maine államban található, neve Shawshank. Valójában azonban a filmet az Ohio állambeli Mansfield városában fekvő "Ohio State Reformatory" épületében forgatták. A sztori kulcskaraktere Andy Dufrense (Tim Robbins) egy hétköznapi bankár, akit felesége és annak szeretője megöléséért életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélnek, melyet a Shawshank -ben kell letöltenie. Andy sokáig tanácstalan a rácsok mögött, ahol még egy deviáns banda is kipécézi magának. Idővel azonban kivágja magát: az igazgató könyvelője lesz és mint ilyen nélkülözhetetlenné válik a börtön piszkos ügyeinek tisztára mosása miatt. A direktor megvédelmezi tehát a többi rabtól és még egy jóbarátra is szert tesz: Redre (Morgan Freeman), aki a raboknak tud különböző tiltott eszközöket becsempészni. Kettejük barátsága a film egyik központi eleme.

Andy két teljes évtizedet tölt ártatlanul a Shawshank falai között, majd eldönti: nem tűri tovább az igazgató megaláztatásait és megszökik. Döntésében nagy szerepe van annak is, hogy direktor megakadályozza Andy ártatlanságának tisztázását, mikor egy tanú révén ez lehetővé válna. Szökése zseniális, intelligens és elegáns egyszerre, mivel nem csupán eltűnik egy nap a börtönből, de még az igazgatót is tönkreteszi. Menekülése napján cellája falán csak a Red által becsempészett Rita Hayworth plakát árulkodik valami szokatlanról, mégpedig a mögötte található hosszú-hosszú járatról, mely a falakon túlra vezet. (Meg egy nagyon elkopott érckalapács egy bibliában, melyről maga az igazgató mondja egyszer Andynek: "benne van a megváltás".)

A remény rabjainak cselekménye az első pillanattól az utolsóig fenntartja a néző érdeklődését, folyamatosan tartogatva meglepetéseket és fordulatokat. Megragadja igazságérzetünket az ártatlanul börtönbe zárt átlagember sorsa, a csendes, becsületes bankár története, aki valójában bármelyikünk lehetne. Talán ez az egyik titka a filmnek: az átélhetőség, a főszereplővel való könnyű azonosulás. A narrátor szerepét Red tölti be, valójában ő meséli el az egész történetet. Ő mondja a végén azt is: " ... van madár, mely nem bírja a kalitkát. Túl ékes a tolla ..." Andy természetére nem is lehetne találóbbat mondani. Túl okos és túl szabadságszerető a börtönhöz. Tim Robbins pedig mintha erre a szerepre született volna, annyi átéléssel és természetességgel mutatja meg a karaktert számunkra. A másik sikertényező Shawshank világa: egy titokzatos közeg, az 50-es és 60 -as évek egyik amerikai börtönének belső, kegyetlen, saját törvényei szerint működő világa. Izgatja fantáziánkat ez a különleges helyszín, mert annyira távoli és idegen tőlünk. Harmadsorban az emberi kapcsolatokat említeném, melyek a film igazi értékei. Az, ahogyan Andy és Red segítik egymást és ahogyan mindketten támogatják az öreg Brooksot (James Whitmore) annak példája, hogy bármilyen reménytelen helyzetbe is kerülünk, mindig kaphatunk társat megpróbáltatásinkhoz. Végezetül a Remény rabjainak negyedik sikertényezője kétségtelenül a "tanmese" jelleg: a vesztésre álló, gyenge, kiszolgáltatott és tönkretett "kisember" hirtelen talpra áll és okossággal, ravaszsággal, mindenki eszén túljár. Kinek ne tetszene ez a "felállás"? Szívesen látjuk, szívesen éljük meg, mert annyira emberi és annyira szívünkhöz közel álló. 

Ami a mellék-karakterek megszemélyesítőit illeti, négyen emelkednek ki: Bob Gunton az igazgató szerepében, Clancy Brown a börtönőrök szadista parancsnokaként, Mark Rolston, az Andy -vel kezdetben erőszakoskodó nővérek vezetőjeként és Gil Bellows akit Andy érettségihez segit a flmben. Mindannyian remekelnek, de az igazgatót megjelenitő Bob Gunton a legjobb. Száraz, visszafogott és lelketlenül gonosz alakja végig meghatározó a történetben.

A remény rabjai egy szívbemarkoló, egyedi és szerethető történet, mégpedig különleges helyszíne, fordulatos sztorija, főhőse és szereplőinek kapcsolata miatt. Egyetértünk azzal a többségi véleménnyel, hogy a filmtörténet egyik legjobbja, vagy A legjobbja. Értékelésünk természetesen 5 csillag.

***