Az oroszok napokon (max heteken) belül megindulnak Ukrajna ellen és nem csupán a kedden megszállt keleti megyékben (Luhanszk és Donyeck területeken, melyek együttesen is csak alig fél Magyarország nagyságúak) hanem az egész ország ellen. Ehhez a támadáshoz már karácsony óta gyűjtik össze embereiket és a felszerelésüket a határokhoz. Alighanem ezt a célt szolgálta a februári orosz - fehér orosz közös hadgyakorlat is. Kezdetben a korai mozgósítás a megfélemlítés és a nyomás-gyakorlás volt a cél, ám mivel nem nagyon jött be - hisz a kijevi vezetés jottányit sem változtatott politikáján - most már a valós offenzíva előkészületeihez kell.

Ukrán páncélosok (2021). Forrás: link

Az 1999 óta hatalmon lévő Vlagyimir Putyin úgy tűnik nem lát más lehetőséget Oroszország érdekeinek megvédésére, mint egy háború megindítását Ukrajna ellen. Ebből két következtetés vonható le, az egyik hogy miután számolt a várható költségekkel és nemzetközi következményekkel (pl: teljes elszigetelődés) így is megéri számára (és hazája számára is) Ukrajna bábállammá tétele (és magához csatolása). A másik, hogy az említett költségeket és gazdasági-politikai következményeket nem tartja súlyosnak. Kérdés: jól gondolja e? 

Amiből kiindulhat: a Krím 2014-es orosz megszállását követő gazdasági szankciók nem ingatták meg népszerűségét Oroszországban (sőt növekedett elismertsége) és a gazdasági büntetések sem tették tönkre az orosz gazdaságot. Ugyanez kivetíthető az ukrajnai hadműveletek utáni büntetésekre is: azok sem fogják jelentősen visszavetni hazája gazdasági erejét. Vélhetően Putyin arra készül, hogy az esetleges kieső kereskedelmet kínai szerződésekkel pótolja majd (minden egyebe meg eleve van Oroszországnak). 

forrás: LINK

Ami a költségeket illeti: a harcok (mert azért lesz ukrán ellenállás) sokat kivesznek majd az orosz kasszából, de még többet a megszállás. Ezen a téren nem biztos, hogy jól kalkulál az orosz vezető, hiszen a történelmi példák - mint Afganisztán megszállása illetve Irak megszállása is - azt mutatják, hogy csillagászi pénzekbe kerül egy ellenséges államban a katonai jelenlét éveken át való fenntartása. Az amerikaiak iraki háborúja például, a hosszú megszállása együtt: 3000 milliárd dollárba került legalábbis a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz szerint, aki a Times Online-on publikálta számításait. [forrás: Index] Az afganisztáni háború harmad-ennyit kóstált: a Brown egyetem szerint 1000 milliárd alatt maradtak az amerikai kiadások. [forrás: Index]. Csakhogy a Föld első számú GDP megtermelője számára ezek a hatalmas költségek elviselhetőek maradtak, ám az orosz gazdaság fényévekre van az amerikaitól, így nagy kérdés, hogy viselne ekkora terhet Moszkva?

Putyin végső célja azonban lehet, hogy szerényebb. Megszállja ugyan hadseregével Ukrajna kulcspontjait (a fővárost, az ipari központokat és kikötőket ...stb), de aztán rövid megszállást követően kivonul, ott hagyva embereinek, "tanácsadóinak" egy részét, hogy biztosítsák Ukrajna "szófogadó" diplomáciáját fehérorosz mintára. A tervhez bizonyos területek elcsatolása is társulhat, hiszen a Krím és két kelet ukrajnai megye mellett egyéb övezetek is orosz érdekkörbe tartoznak.

Putyin nem számolhat minden következménnyel, például az ukrán ellenállás méreteivel, az oroszországi lakosság reakciójával és a háború illetve megszállás csillagászatira növekedhető költségeivel. A XX. századi történelem viszont egy dolgot mindenképp bebizonyitott: a legnagyobb hibák illetve kudarcok mindig a kiszámíthatatlan vagy tévesen várt következményekből adódtak.