Az éppen most 86-ot betöltő angol rendező Ridley Scott az utóbbi években olyan sikerfilmeket készített, mint a Szárnyas fejvadász 2049 és Az utolsó párbaj. Az előbbi 2017-ben, az utóbbi pedig 2021-ben került a mozikba. Ezúttal megint történelmi vizekre evezett és Bonaparte Napóleonról készített filmet. Csakhogy talán kora miatt, de most nem törődött sokat a történelmi hűséggel. Scott úgy gondolta: olyan Napóleon teremt, amilyet ő maga képzel el. A végeredmény egy nevetséges figura, aki csak a szexre gondol és mindent első felesége, Josephine elkápráztatásáért tesz. A két főszereplő: Joaquin Phoenix és Vanessa Kirby.

A kép forrása: screenrant.com

A film sztorija ugyan végigmegy az egykori császár életének főbb eseményein, de erősen szelektál ezek között, mégpedig önkényesen. Kimaradnak az ifjúkori szerelmek, kimarad Napóleon katonai karrierjének legfontosabb fejezete az itáliai korszak (1796 és 1800 között), az egyiptomi hadjárat lezárulása és még számtalan esemény, melyek közül a legfájóbb a korszak legnagyobb csatájaként ismert lipcsei csata (1813 október 16-19) kihagyása.

Több esetben Scott megváltoztatja Napóleon legfőbb motivációit is például élete két legfontosabb eseményénél: amikor Egyiptomból tér haza, hogy átvegye a hatalmat és amikor elbai száműzetéséből tér vissza Párizsba, hogy másodszor is elfoglalja a császári trónt. Scott szerint mindkét esetben Josephine miatt cselekszik, bár ez teljes mértékben az ő privát véleménye, hiszen minden megszólaló történész kiemeli: nem egészen így történt. Ám ez nem nagyon zavarja az agg rendezőt, sőt a kifogást emelőknek még oda is vetette (sajtóforrások szerint), hogy

Bocs, haver, ott voltál? Nem? Akkor fogd be a ki*aszott pofádat.” /Forrás: hirado.hu/

A Ridley Scott féle Napóleon-film ezt a hozzáállást tükrözi: nem hiteles történelmi szempontból és sajnos dramaturgiailag sem az évszázad alkotása. A Joaquin Phoenix által megjelenített Napóleon egy életunt, álmatag és szűkszavú fickó, akit csak a nője érdekel és a vele való pajzánkodás. (A valóságban épp ennek ellentéte volt a források szerint, vagyis energikus figura, aki nagy terveket dédelgetett.)

Ami a csatákat és a látványvilágot illeti: ebben lényegesen jobb a film, kapunk grandiózus nagy totálokat az austerlitzi csatamezőről (bár itt is gáz, hogy a csata nem egészen úgy zajlott ahogyan látjuk), sok harcot és a korabeli világ kép-gazdag bemutatását.

Vanessa Kirby nagyot alakít, de a többi szereplőről szinte semmit nem mondhatunk, mert a forgatókönyv egyetlen valós karaktert sem emel ki Napóleon környezetében, noha a valóságban nagyon is jelentős figurák vették körül. Ilyen volt Talleyrand (a kor legnagyobb diplomatája), Fouché a rendőrminiszter és több tábornok, akiknek kábé a legtöbb győzelmét köszönhette.

A 2002-es francia minisorozat, mely természetesen szintén a Napóleon címet viseli és Christian Clavier a főszereplője köröket ver Scott filmjére szinte minden téren. Reméljük Scott még visszatér az értékes filmek készítőinek táborába és látunk még tőle zseniális alkotásokat (mint a Sólyom végveszélyben, amit 2001-ben rendezett és a Mentőexpedíció, mely 2015-ben került ki a kezei közül).