A napokban születésnapját ünneplő, november 17-én épp 77 éves Martin Scorsese kijelentése, mely szerint "a Marvel mozgóképei nem is filmek" még súlyosabb ítélet megalkotására késztették a valaha volt legjobb filmet elkészítő (a Keresztapát megrendező és az IMDb másfél millió szavazója szerint ezzel a máig legjobb filmet jegyző) Francis Ford Coppolát, aki életműdíja átvételekor azt mondta a sajtónak: "ezek megvetendő filmek". Coppola egyébként a "despicable" kifejezést használta a Yahoo News tudósítójának, meglehetősen erős érzelmi töltéssel. A két idős filmes ikon markáns véleménye komoly visszhangot keltett a nemzetközi médiában és ezreket, sőt százezreket késztetett vitákra. Érdemes átgondolni pro és kontra, mennyire lehet kemény ítéletet alkotni ezekről a művekről.

Ha végigtekintünk a Marvel és DC Comics eddig elkészített, több mint 60 filmjén, néhány közös jellemzőt azonnal rögzíthetünk. Az első, hogy ezek valójába mesék, nagyon inger-gazdag és színes látványvilággal, a jó és rossz örök küzdelmével. A másik, hogy a hangsúly a Marvel-produkciókban inkább az érzékszervekre gyakorolható hatásra tevődik és messze nem az  elgondolkodtató, tartalmas sztorira, az emberi érzelmekben való elmerülésre illetve a különleges karakter-teremtésre. A filmezés történetének eddigi legszínvonalasabb alkotásai viszont éppen az utóbbiak miatt lettek annyira megbecsülve, mint ahogyan Scorsese és Coppola is ebben az értékrendben hozta létre legjobb műveit. A világ legjobb rendezői - pl Milos Forman, Akira Kuroszava,  Frank Capra, John Ford, Roman Polanski, Oliver Stone, Alfred Hitchcock, Quentin Tarantino - elsősorban a történetalkotás, karakter-teremtés és érzelmek megjelenítése, átadása, kiváltása világában dolgoztak és kétségtelenül a filmtörténet legjobb filmjei is ebben a "rendszerben" születtek (mint a Tizenkét dühös ember, a Száll a kakukk fészkére, a Remény rabjai, a Ponyvaregény, vagy a Forrest Gump)

Ugyanakkor a filmek világa egyben a különleges látvány-teremtés világa is, melyben külön díjakat adnak (pl az Oscarokon) a vizuális kategóriákért. Három évvel ezelőtt, 2016-ban például a Mad Max: Fury Road 6 Oscart kapott látványtervezés, jelmez, hangkeverés, hangvágás ... stb kategóriákban. Ezzel azt akarjuk mondani: egy-egy film kapcsán értéket képviselhet önmagában a látvány - hang is, vagyis a Marvel-produkciókban is lehet megbecsülhető az ilyesmi. Más kérdés, hogy az egyre jobban profitorientált filmvilág folyamatos "felhígulása" és elértéktelenedése, - melyben most már szinte CSAK a látványra történő fókuszálás az uralkodó - mennyibe üdvözlendő folyamat; mint ahogyan az is vita tárgya, hogy a széles tömegek "gyors-fogyasztására" szánt rágógumi-kultúra felszínessége milyen hatást gyakorol azokra a fiatalokra, akik szinte CSAK ezt nézik és így egyáltalán nem látnak a filmvásznon valódi értéket.

A moralitáson túl azonban ki kell emeljük: a Marvel (és DC) képregényhősei igencsak szórakoztatóak, kalandjaik izgalmasak, történeteik pedig elvarázsoló és elképesztő látványvilággal ajándékoznak meg bennünket. A legalább 50-60 eddig elkészült Marvel és DC alkotás között persze nagyon nehéz sorrendet kialakítani, ám ha mégis megpróbáljuk, akkor egy rendkívül szubjektív listát kapunk, mi mégis megkíséreltük:

Nálunk a TOP10 -ben aranyérmes a Vasember 1. (2008) Robert Downey Jr miatt, második a Bosszúállók 3. (2018) a látványvilágért, bronzérmes az Amerika kapitány: Az első bosszúálló (2011) a történet miatt (és mert ez franchise szent grálja), negyedik a Thor: Ragnarök (2017) a sajátos humora miatt, ötödik a Galaxis őrzői (2014) karaktereinek színességéért és hatodik a Deadpool (2016) a különleges és szórakoztató stílusáért. Ami a folytatást illeti, a 7.,8.,9. és 10 helyezettet - külön indoklás nélkül - ezek nálunk a következők: Amerika kapitány: A polgárháború (2016), Bosszúállók 4. (2019), Tél katonája (2014) és végül a Logan (2017).

Nem tudni, hogy Scorsese és Coppola látták e ezeket a filmeket (vagy egyáltalán bármilyen Marvelt) de még nekik is észre kellett venniük (már ha bármelyiket is megnézték), hogy ezekben is akad karakterisztika, humor, sőt némi mondanivaló is, az önzetlenség, a barátokért való kiállás és az élet - halál megjelenítései révén.

Nem védeni akarjuk a Marvel-filmek világát, csak árnyalni az összképet abban a tekintetben, hogy ne tekintsük ezeket a műveket "despicable" alkotásoknak (Coppola után szabadon). Nyilván jó lenne, ha Hollywood nagyobb számban készítene tartalmas és értékes mondanivalókkal teli műveket, komoly és átélhető érzelmek megmutatásával, átélhető - elgondolkodtató sztorikkal, nagy ívű, mély érzelemvilággal, de kizárólag ilyen alkotások nem készülhetnek. Szükség van a könnyebb szórakozásra is, a mesék, a csodák világára, mert ezek a filmek a gyermeki énünk megőrzését szolgálják.

Coppola a Lumiere életműdíja átvételekor egy hónappal ezelőtt, Franciaországban

Zárásul:

A "Scorsese-Coppola kontra Marvel" vitában nem lehet egyértelmű állást foglalni egyik oldal mellett sem: aki a Marvel-filmeket szereti, még nem okvetlenül az értéktelenséget védelmezi, aki pedig a két nagy rendezővel ért egyet, még szeretheti a Marvel-produkciókat is. A filmvilág éppen azért csodálatos, mert széles palettán kínál szórakozást a látvány-alapú illetve a gondolkodás-központú élményszerzés minden szegmensében.

2019.11.07.12:23

***