Már nagyon vártam Rawson Marshall Thurber legújabb filmjét, mert az előzetesek alapján az év egyik leglátványosabb akciófilmjének ígérkezett és mert kíváncsi voltam arra is, hogy mit hozott össze a vígjáték-rendező Thurber és a 46. évén nem régiben túllépett, öregedő - legjobb formájából már sajnos sokat vesztett - Dwayne Johnson párosa. Az igazság az, hogy meglepetésemre egyáltalán nem csalódtam. A Skyscraper izgalmas és baromi látványos lett (szinte minden jelenetében). Az előzetes félelmeimmel ellentétben sem a Die Hard legelső, 1988 -as epizódjával, sem a Pokoli torony 1974 -es nagy klasszikusával nem lett "áthallásos". Ez egy önálló, saját sztorit bemutató, egyedi hangulatvilágú akciófilm lett, szokatlan természetességgel. Ez utóbbit úgy értem: nem műanyag ízzel és gagyi trükkökkel van telepakolva, hanem átélhető scene -ek sokaságával. Élveztem az az igazság és gyorsan elrepült a 102 perces játékidő.

Az alapsztoritól ne várjunk túl sokat, egyszerű, egybites történet: adott egy súlyosan lerokkant (egyik lábát térd alatt elvesztett) és így visszavonult amerikai kommandós (Will Sawyer - Dwayne Johnson) aki egy kínai felhőkarcoló - a világ legmagasabb épülete - biztonsági főnöke lesz (családjával az ominózus épületbe költözve) és adott egy kínai milliárdos (az épület tulajdonosa, Chin Han) aki konfliktusba kerül riválisaival. A riválisok fegyvereseket küldenek az épületbe (élükön: Roland Mollerrel), majd felgyújtják azt, hogy megszerezzék a kínai milliárdos titkos fájljait. Az amerikai ex-kommandós pedig természetesen megmenti az épületet, családjával együtt. Ennyi, nagyjából. 

Tetszett az egészben, hogy Dwayne Johnson ezúttal sebezhető, küszködő, hétköznapi figuraként harcolja végig a filmet; érezhető ahogyan szenved a különböző helyzetekben, ahogyan csonka lábával mássza meg az épületet, ahogyan átugrik tíz-métereket, ahogyan nyög, miközben kúszik, mászik, kapaszkodik. Valahogy ezúttal átélhetőbb és realisztikusabb lett a végeredmény, nélkülözve a túlzásokat és manírokat. Kicsit mindig idegesített az akcióhősök olyan beállítása, mikor megizzadás nélkül, vigyorogva, bárgyú poénokkal csinálnak meg emberfeletti jeleneteket, ugranak át 200 -al repesztő járműveket, vágnak földhöz fél kézzel 8-10 fős katonai alakulatokat, cipelnek fél tonnás súlyokat. Itt nincs ilyesmi, Johnson valóban szenved, nyög és izzad. Mégpedig hihetően.

A moziban ülve én valóban izgultam azon, nehogy lezuhanjon 200 emelet magasból az ipse, tényleg megmarkoltam a szék karfáját, mikor mégis megcsúszott és valóban szurkoltam azért, hogy sikeresen megmentse gyermekeit és feleségét. Tetszettek az izgalmasra megcsinált monumentális jelenetek, a 220 emeletes lángoló épület oldalán felvett szédítő scenek (CGI trükkök ide vagy oda). Látványosak voltak Johnson akrobatikus mutatványai is, melyek révén valósággal elrepült a 102 perces játékidő. Tetszett az is, hogy nem huszonéves nyikhajok alakították a fő karaktereket, hanem jó 40 plusszos fickók. 

Johnson még most is erőtől duzzadó figura, bár láthatóan felszedett pár kilót a Halálos iramban 8 óta. Feleségét, az idén már 45. évébe lépő, de még mindig nagyon vonzó Neve Campbell alakítja, akit 23 évesen még a Sikolyban kedveltünk meg. Ő is kitesz magáért.

Mindent egybevéve a Skyscraper egy kiváló szórakozást nyújtó, baromi látványos és nagyon izgalmas akcióáradat, mely ugyan nem lesz a következő Oscar-gála főszereplője, mégis kikapcsol bennünket másfél órára. Ajánlom az akciókedvelőknek, Johnson rajongóknak és mindazoknak, akik mélyen szántó mondanivaló, bonyolult történet és összetett karakter-bemutatás helyett egy szimpla látványfilmen szeretnék jól érezni magukat. Erre tökéletesen alkalmas ugyanis a Felhőkarcoló. Bőven megéri a mozijegy árát. Értékelésünk: 3,5 csillag (70-75%).

2018.07.20.(11:39)