Nem véletlen ha úgy érezzük, hogy nálunk Magyarországon gyakrabban találkozunk azzal a három dologgal, ami a legbosszantóbb emberi viselkedés szerves része és ami miatt a legnehezebb is idehaza az élet. Ez a "hármas pannon átok" mely végigkísérte történelmünket is. Jelen volt minden diktatúránkban és minden válságunkban ezer éven keresztül.

Amikor rossz vezetőket választottunk és amikor lelkesen működtettünk elnyomó abszolutista rendszereket ez a három dolog tért vissza rendszeresen a mindennapjainkba. Az egész már a korai időkben elkezdődött a magyar nemességgel. A betokosodott, változni képtelen, kiváltságaihoz mereven ragaszkodó és parasztjait végletekig kizsigerelő ostoba de annál gőgösebb tipikus magyar nemes hosszú évszázadokra testesítette meg a magyar mentalitást az Árpád-kortól egészen a modern időkig. 

A XX. században aztán jöttek a szélsőséges rendszerek és diktatúrák: előbb a nyilasok szervezete, majd Rákosi Mátyás ÁVH -ja végül Kádárék III/3 -as ügyosztálya. Ezek egyike sem tudott volna annyi letatóztatást elérni ha az emberek nem jelentik fel egymást folyton irigységből, ostobaságból és kicsinyességből. Tehát nem ideológiai meggyőződésből hanem csak azért mert "nehogy már a szomszéd megtehesse amit én nem" vagy "büntessék csak meg a szomszédot, ha már többje van mint nekem". (Vagy ahogyan a régi mondás tartja: ha megdöglött a lovam dögöljön meg a szomszédé is.) Ugyanaz a hozzáállás jelent meg mint a közpkori döbrögiknél.

Nevezzük néven:

... az ostobaság, a kicsinyesség és az irigység hármasa okozta a magyarság számára a legtöbb kudarcot, melyhez negyedikként a pannon gőg is csatlakozik. "Mi jobban tudjuk mint Európa és jobban tudjuk mint a világ." 

Amikor a magyar nemesek képtelenek voltak összefogni a török ellen, amikor Nándorfehérvárhoz Hunyadin és Kórógyi Jánoson kívül egyetlen nemes sem küldött katonákat, amikor Kossuth vezetésével képtelenek voltunk megérteni a nemzetiségienket és eltekinteni kicsinyességünktől (mellyel minden kérésüket megtagadtuk) akárcsak később Tiszta István a dualizmus korában és amikor 1920-ben csodálkoztunk, hogy az előbbiek miatt miért gyűlöl minket minden környező nép illetve amikor a társadalom egy része szervilisen kezdte kiszolgáli a XX. századi diktatúrákat (az említett nyilasokat, Rákosiékat, Kádárékat) ... diadalát ülte a hármas pannon átok.

És bizony napjainkban sem sokat változott a helyzet: az önálló, kritikai gondolkodás soha nem ért olyan keveset mint manapság. 

***

Napjaink két leggyakrabban előbukkanó kifejezése: demagógia és populizmus. Mindkettőből kapunk hatalmas adagokban.