A címben szereplő "magányos merénylő teória" megfogalmazást azért is érezhetjük helyénvalónak az 58 évvel ezelőtti Kennedy-merénylet kapcsán, mert igazából soha nem nyert teljes bizonyítást, hogy valóban egyetlen merénylő, a 24 éves Lee Harvey Oswald követte volna el a világtörténelem leghíresebb gyilkosságát.

A kép forrása: dallasnews.com

Azon a bizonyos napon ugyanis, 1963 november 22-én, amikor mindössze 82 perccel a lövések eldörrenését követően (13 óra 55 perckor) elfogták egy közeli moziban az említett fiatalembert (ahová egy rendőr lelövése után menekült) nem történt meg kihallgatása és vallomásának felvétele sem. Ezzel megdöbbentő és érthetetlen módon teljes 48 órán át késlekedtek a hatóságok egészen addig, amíg fel nem bukkant egy bizonyos Jacob Leon Rubinstein (Jack Ruby), hogy lelője őt átszállítása előtt. Így soha nem derülhetett ki, hogy mit mondott volna állítólagos tettéről és az sem, hogy vallomásában találtak volna e ellentmondásokat a rendőrök. Mellesleg Jack Ruby 70 rendőrön átjutva került Oswald közelébe mégpedig egy töltött fegyverre (!) és így akadálytalanul lőhette le Oswaldot a dallasi rendőrség alagsorában. Az egész eseménysor valahogy azt juttatja még a laikusok eszébe is, hogy Oswald elhallgattatásában befolyásos körök lehettek érdekeltek. Olyan körök, melyek messze a rendőrök felett álltak.

Lee Harvey Oswald (a kép forrása: debunked.wordpress.com)

Ugyancsak az összeesküvés-elmélet, a magas szintű érintettség és nem a magányos merénylő teóriáját erősíti, hogy aznap biztonsági hibák egész sorozatát követték el a szolgálat emberei (például nyitott tetejű kocsival érkezett Kennedy, logikátlan útvonalon haladtak, kevés rendőr volt az utcákon, biztosítatlan épületek sora szegélyezte az utcákat .. stb) illetve a gyilkosság után is nyomozati anomáliák, ferdítések, eltussolások kísérték a merénylet kivizsgálását (pl nem vették figyelembe a 6 és nem 3 lövésről szóló tanúvallomásokat, eltűnt a boncolási jegyzőkönyv, illetve a több irányból érkező lövésekről beszélő tanúk sorra elhunytak). Azt se feledjük, hogy a Kennedy-merénylet aktáinak egy része ma is szigorúan titkosított, ami nem lehet véletlen. (Nyilván szerepel ezekben olyasmi, ami a jelenlegi politikai szereplőknél, [vagy azok felmenőinél] érintettséget bizonyít.) Mindezeken túl, minimum furcsa, hogy éppen az a Dulles - Hoover páros (CIA- FBI vezetés) végezte az ügy felderítését, mely Kennedy bukásában volt érdekelt (és amely párost korábban Kennedy leváltani készült).

Kennedy és Dulles 1960 júliusában (A kép forrása: america.aljazeera.com)

Kennedy és gyönyörű felesége Jacquline (1953) A kép forrása: express.co.uk

Ha a Kennedy-merényletet vizsgáljuk, alapvetően két elmélet-halmazzal találkozunk: az egyik szerint Oswald magányos merénylőként követte el tettét, a másik szerint csak baleknak kellett (hogy legyen kit letartóztatni) és valójában mások adták le a halálos lövést. Ez utóbbi elképzelés azt hangoztatja, hogy összeesküvés történt és egy operatív csapat tervezte meg, majd hajtotta végre az egész akciót. Mindkét elmélet további al-verzókkal bír: így a magányos merénylő sztorinál az az egyik feltételezés, hogy a kommunista Oswald tényleg volt annyira elszánt, hogy maga tegye meg (teljesen egyedül), a másik gondolat szerint megbízásra cselekedett. A megbízók pedig lehettek szovjetek, kubaiak vagy akár a maffia vezetői is. Ez az elmélethalmaz - a magányos merénylő teória - nem számol befolyásos amerikai körökkel, így nem ad magyarázatot arra sem, hogy ha Oswald egyedül csinált mindent, hogy történhetett a sok rendőri visszaélés és eltussolás (például a merénylet napján a biztonsági protokoll elhagyása utána pedig a tanúk elhallgattatása.) Ezekre nem lehetett Oswaldnak hatása már csak azért sem, mert a merénylet napján lecsukták, majd rögtön utána két nappal meg is ölték.

Az említett visszaélésekre és eltussolásokra csak a másik elmélet-halmaz, az összeesküvés-teória adhat magyarázatot, mely szerint Kennedy megölése fontos és hatalommal bíró amerikai körök megrendelése nyomán lett megtervezve és végrehajtva, mely után ugyanezen körök képesek voltak a nyomozó-hatóságok munkáit is befolyásolni. Az elképzelés, mely több mint logikus, abból indul ki, hogy Kennedy számtalan kérdésben ment szembe a hadsereg, a CIA és a fegyvergyáros lobbi prominenseivel, akik mind érdekeltek voltak a vietnami háború folytatásában és a hidegháborús konfliktusok kiélezésében. Kennedy azonban nem akarta sem a vetnami háború folytatását sem a szovjetekkel való elhidegülés elmélyítését és inkább a CIA jogköreit csökkentette illetve a maffia ügyeit firtatta. Rövid elnökségének harmadik évére ellenségévé vált az egész tábornoki kar, a CIA vezetése, a fegyvergyáros üzletemberek rétege és maga az amerikai maffia is.

A merénylet helyszíne Dallasban és lehetséges lövészek elhelyezkedése (forrás: tortenelemcikkek.hu)

Kennedy likvidálása 1963-ban rengeteg politikai és gazdasági szereplőnek állt érdekében, melyek többsége olyan hatalmi pozícióban volt, hogy az ügy eltussolását is keresztülvihette. A Warren-bizottság Allen Welsh Dulles befolyása alatt (aki eleve aktív tagja is volt a merényletet kivizsgáló testületnek) manipulálható módon működött. Jelentésük elvetette az összeesküvés lehetőségét és mindent Oswaldra kent, aki tökéletes merénylőnek bizonyult: kommunista elveket vallott, korábban élt pár évig a Szovjetunióban és kapott tengerészgyalogos kiképzést is. Ő volt az eszményi merénylő.

Kennedynek és külpolitikájának túl sok ellensége volt 1963-ban és az ifjú, idealista elnök túl kevés baráttal rendelkezett a kongresszusban illetve az állami vezetők közt. Hűséges segítőinek egyike volt testvére mellett Robert McNamara védelmi miniszter, akivel közösen oldották meg a kubai rakétaválságot 1962 októberében, megmentve ezzel a világot egy atomháború katasztrófájától. Alighanem ez volt Kennedy egyik legnagyobb történelmi érdeme.

Kennedy és McNamara a kubai rakétaválság idején. A kép forrása: historytoday.com

Bár az amerikai nép zavaros magánélete dacára illetve szeretői, nőügyei ellenére és a hadsereggel való állandó viszálya dacára is szerette, nagyon erős ellenségeket szerzett magának.

Azon a bizonyos napon, 1963 november 22-én 12 óra 30 perckor aligha Oswald adta le rá a halálos lövést a tankönyvtár ötödik emeleti ablakából, postán rendelt (!) 20 dollárért megvásárolt Carcano márkájú, 6,5 mm -es, forgó-tolózáras gyalogsági karabélyával (81 méterről, harmadik lövésével). Ezt a szégyenletes, bár kétségtelenül nagy precizitással megtervezett tettet egy több tagú csoport hajtotta végre, melynek emberei a merénylet helyszínén több ponton helyezkedtek el. A szemtanúk jelentős része azonosítani is próbálta őket, megnevezve például a füves dombot, ahonnan egyértelműen hallottak is lövéseket. Ám a vizsgálat még a Zapruder film elemzése után sem adott hitelt azon megközelítéseknek, melyek a magányos merénylő elképzelésnek kicsit is ellentmondtak. (Egy Abraham Zapruder nevű, helyszínen bámészkodó polgári személy teljesen véletlenül felvette a gyilkosságot Bell & Howell típusú kamerájával.)

Ruby lelövi Oswaldot (forrás: dallasnews.com)

Személyes meglátásom szerint a hadsereg és a CIA bizonyos vezetői "rendelték meg" a merényletet, mert Kennedy akadályozta terveiket. A kivitelezést hivatásos mesterlövészekre, különlegesen képzett katonákra bízták, akik aznap több irányból vették célba Kennedyt. A kirakatban látható Oswaldot a CIA juttatta a helyszínre, hogy a merénylet után azonnal elfogva rögtön legyen gyanúsított és a nyomozás illetve vizsgálat ne folytatódjon a valódi tettesek után. Elhallgattatása (még vallomás-tétele előtt) szintén fontos volt, így felhasználták erre Rubyt, aki alighanem tényleg meg akarta ölni Oswaldot, csak éppen segítség nélkül soha nem juthatott volna közelébe egy töltött pisztollyal. A szálak elvarrása után (melynek egészen biztosan részét képezte a helyszínen dolgozó csapat eltüntetése is) a Warren-jelentés zárta le az egész ügyet, melynek legfontosabb aktái ma is zárolva vannak. Talán soha nem tudjuk meg az igazságot.

 ***